Dióhéjban 25

25 éves az Óbudai Danubia Zenekar

Mindenkinek megvan a saját Óbudai Danubiája: van, akinek még mindig az egykori ifjúsági zenekar, amely a Bartók konzi diákjaiból alakult, és van, akinek nagy, komoly együttes, amely mindig ismeretlen, de annál izgalmasabb területekre téved a zenében. Van, akinek újdonságot, van, akinek a klasszikus zene misszionáriusát, van, akinek szenvedélyt, van, akinek mindig ragyogó koncerteket jelent az Óbudai Danubia Zenekar. Az alapító tagjaink számára idén negyed évszázadot. Szeretnénk huszonöt év után is változatlanul fiatalnak maradni.

Egyszerű ennek a titka. Örökké keresni kell: hogy mik vagyunk – hősök, szabadok, gyerekek –, hogy mi volt az őseink, és mi a jövőnk ritmusa. Mik vesznek körül – gépek, emberek, mítoszok –, és hol élünk – a szülőföld, Európa, a nagyvilág. Ezek voltak a koncertjeink által feltett kérdések az elmúlt években. Szeretnénk feltárni a zenetörténet kincsesládáját, meglátni a legjobb előadások lehetőségét a kottában. Büszkék vagyunk erre a huszonöt évre. A zenére, a zenekarra, egymásra.

Hosszú út vezetett idáig. A zenekart Héja Domonkos alapította 1993-ban a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola diákjaiból, első hangversenyünkön – „már ha azt hangversenynek lehet nevezni”, emlékezett vissza az alapító karmester – „talpalávalóval” szolgáltunk egy bálon. Ugyanebben az évben, decemberben már az Óbudai Társaskörben játszottunk, és a fejünkbe vettük, hogy létrehozunk valamit, ami dicsőségére lesz a városrésznek.

Egy zenekart.

Aprólékos műhelymunka, belső kurzusok és mérhetetlen lelkesedés – ez kellett hozzá. 1997-ben már a Saarlandi Fesztiválon szerepeltünk szép sikerrel, 2000-ben Európa egyik legszebb koncertterme, a zürichi Tonnhalle fogadott minket, játszottunk a Berlini Konzerthausban, Hannoverben, a Vatikánban II. János Pál pápa előtt, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon pedig majdnem jó háromszáz fősre növekedtünk egy koncert erejéig. A diákzenekarból elismert együttes lett, amelynek élére többek között Kocsis Zoltán, Jurij Szimonov, Vásáry Tamás Sir Neville Marriner, José Cura és Kobajasi Kenicsiro állt. Első lemezünk a Warnernél jelent meg – a nemzetközi közönség számára újdonságot jelentő magyar művekkel.

2005-ben elhagytuk a nevükből az „ifjúsági” jelzőt, két év múlva a ma használatos Óbudai Danubia Zenekar néven keresztelkedtünk újra, az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat pedig szárnyai alá vett minket. 2008-ban, tizenöt évesen már büszkén hirdettük: „Nem a fiatalságunk múlt el, a tudásunk lett több!”

2013-ban Hámori Máté került a zenekar életére, amely egy ma is tartó, rendkívül gyümölcsöző időszak kezdetét jelentette. Sikerrel bővítettük a törzsközönségünket, szélesítettük a repertoárunkat, és bátran kezdtünk misszióba. Elindult „A zene az kell”sorozat: iskolákba, gyerekekhez visszük a klasszikus zenét. A Zeneakadémia nagytermében és a BMC-ben is izgalmas bérletsorozatokat indítottunk. Terveink, új gondolataink voltak. Otthonra – próbateremre – leltünk a régi Flórián moziban Óbudán, kritikai és közönségsikerre a koncerttermekben. Egyéni és érvényes megszólalási módokat keresünk: legyen az klasszikus vagy kortárs zene, akár nagy zeneszerzők kevéssé ismert művei.

Huszonöt évesek lettünk. Tartsanak velünk a következő huszonötben is!