A Máté-passió Bach legnagyobb műve, mely nemcsak a protestáns egyházzenében, hanem az egyetemes zenetörténetben is felülmúlhatatlan csúcspontot jelent. Bach halála után a mű feledésbe merült. 1829. március 11-én, az eredeti előadás után egy évszázaddal a darab Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével újra megszólalt Berlinben. A zeneszerző karmester a romantikus előadói gyakorlathoz igazította a művet, egyharmadával megrövidítette, hatalmas (158 fős) kórust, és ehhez illő nagyzenekart alkalmazott. A nagy sikerre való tekintettel Bach születésnapján, március 21-én megismételték a hangversenyt, amely jelentős társadalmi eseménnyé vált, jelen volt az udvar és a korbeli német értelmiség színe-java. Ez indította el a Bach-reneszánszot, tágabb értelemben a régebbi zenék feltámasztásának szokását is.

Evangelista Szigetvári Dávid
Jézus Kovács István
Szoprán Fodor Gabriella
Alt Schöck Atala
Tenor Megyesi Zoltán
Basszus Cser Krisztián

vezényel: Vashegyi György

Alkotók:
Rendező M. Tóth Géza
Látványterv és animáció M. Tóth Géza / Fekti Balázs / Krizsanics Antonin / Gerdelics Miklós / Nagy Tibor
Konzulens Czakó Zsolt
Karigazgató Strausz Kálmán