Vágyakozni

 

7.00 A szomszédból – még az álom részenként – átszüremlik az ébresztőként beállított, vidám, pörgős zenéket sugárzó rádió hangja („Zenék ébredéshez”). Vajon tényleg ennyire hangos, vagy ilyen vékonyak a falak?

10.10 Sétálva tanulok, a város gyönyörű – és csendes. Piros lámpánál mellettem kocogó lány, két méterről is hallom, mi üvölt a fülében. Nem az, amit én tanulok, gyorsan sarkon fordulok, mielőtt beülne az én fejembe is.

13.00 Étterem, menü, „kellemes” lounge music.

15.35 Sietek, megkérem a taxist, kapcsolja ki a zenét. Felvonja a szemöldökét, majd egy kicsit lehalkítja, ismételt kérésre ellenségesen végigmér, majd sóhajtást követően csend lesz.

17.10 Bevásárlóközpont – hangos (és rossz) zene.

18.30 Edzőterem – nagyon hangos (nagyon rossz) zene.

20.00 Otthon – csend.

Puccini
Puccini – a vágyakozás (és gyaloglás) nagymestere

 

Miért lett ez így, hogy a zene köz-céda lett és felmosórongy, kötelező szennyező eleme az élet minden momentumának? Használati tárgy, aláfestés, hangulatteremtő eszköz, segítség a relaxáláshoz, vásárláshoz, orvosnál ellazuláshoz, kávézáshoz, szerelmeskedéshez, vécézéshez.

Jaj, nem nosztalgia, félreértés ne essék! De:

Puccini huszonöt km-t gyalogolt, hogy hallhassa élete első operáját színpadon, az Aida-t.

VÁGY

Nincs bajom a korral, azzal, hogy érintésnyire van a Föld összes zenéje, zaja, valaha rögzített rezgése. Sőt, az sem gond, hogy akaratom ellenére mindezt bárhol és bármikor a nyakamba zúdíthatják (na jó, ez már azért gond).

De a csend… minden jó muzsikus tudja, hogy a koncert a csend pillanataiban dől el: a hangok lélegzetvétele formálja a dallamot, és ha több száz emberre egyszerre nehezül a közös hallgatás csendje – a koncert emlékezetes marad. Mert a csend teremti meg a vágyat a hangra, ahogy a hiány az érintésre, a csüggedés a boldogságra, a sötétség a fényre. Igen, pont olyan ez a mindenhol bömbölő zene (zaj) cunami, mint a szovjetek egyik legfélelmetesebb kínzóeszköze, a lekapcsolhatatlan lámpa a cellában.

silence
Napi csend adag

 

A vágyat – akár a szerelemben is – ápolni kell. Vigyázni rá, és ha kell: felszítani. Nem dömpinggel, hanem önmegtartóztatással. Legyen a zene ünnep és jutalom, legyen ritkaság, legyen várva-várt csoda, ami megtöri a súlyos némaságot.

Ágyazzunk meg kedvesünknek, várjuk a legszebb díszben, hangolódjunk rá minden porcikánkkal, várjuk türelmetlenül, éhesen és szomjasan a csókjára, várjuk őt hosszasan.

Hogy amikor a koncert első hangja a csendbe hasít, ujjongva köszöntsük: végre, hát megérkezett!

A művészet forrása
Körösfői Kriesch Aladár – A művészet forrása. Hol is lehet ezt látni?