Balogh Ádám

zongora

balogh_adam

Alig 15 éves zongorista fiú, hetente ingázik Pécs és Budapest között. Balogh Ádám bár sajnálja az utazásra a hosszú órákat, mégsem panaszkodik, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kivételes Tehetségek Előképző Tagozatán tanulhat. Ádámot a Zeneakadémián, az előkészítős órák után kérdeztük sikereiről, tanulmányairól, zenei terveiről.

Idén februárban a Berlini Konzerthaus zenekarával, Fischer Iván vezényletével adtad elő Mozart A-dúr zongoraversenyét. Honnan az ismeretség a világhírű karmesterrel?
Még 2010-ből, amikor a Fesztiválzenekar versenyt hirdetett a zeneiskolásoknak, és a győzteseknek – hét tehetséges gyereknek – lehetőséget adtak, hogy koncertezzenek a zenekarral. Én is a hét nyertes közé kerültem. A karmester úr már akkor ígérte, hogy nem hagy minket csak ott úgy, valamilyen formában a későbbiekben is támogat majd minket, díjazottakat. Így jött az a lehetőség, hogy Dortmundban játszhattam Bartók „Gyermekeknek” darabokat egy kamarakoncerten. Jandó Jenő, Kokas Katalin, Kelemen Barnabás társaságában léptem fel. Innen kaptam aztán a meghívást Berlinbe, szintén Fischer karmester úrnak köszönhetően, nemrég ugyanis ő lett a Konzerthaus zenekarának vezető karmestere.

Milyen volt Fischer Ivánnal közösen koncertezni?
Nagy élmény volt Berlinben, nagy zenekarral, hatalmas aranyozott teremben, ezernél is több ember előtt játszani. És a zongora is nagyon jó volt. A karnagy úr egyébként nagyon közvetlen, kedves és humoros ember.

Szoktál izgulni a fellépések előtt?
Az ilyen nagyok előtt természetesen igen. A kisebbek előtt nem izgulok, olyankor csak fel vagyok dobva.

A koncertezés mellett gyakran indulsz versenyeken is. Több országos zongoraversenyen nyertél első díjat, nemzetközi mezőnyben dobogós helyezéseket értél el. Előfordult már, hogy egy szereplésen leblokkoltál?
Nem igazán. Az utóbbi hét év alatt talán egyszer-kétszer fordult elő kisebb háziversenyeken. Nincs egyébként semmilyen trükköm a lámpalázra, egyszerűen csak odamegyek, és elkezdek játszani.

Irigylésre méltó nyugalom. Hol tanultad ezt a profizmust?
Anya csellózik, apa pedig dobol, mindketten a Pannon Filharmonikusok tagjai. Bátyám is dobol, tehát adott volt a zenész környezet.
Balogh Ádám (fotó: Bublik Róbert)

És miért a zongorát választottad?
Amikor általános iskolás lettem, végigmutatták nekem a hangszereket, és a zongora rögtön megtetszett. A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolába kezdtem zongorázni Megyimóreczné Schmidt Ildikónál. Nagyon szerettük egymást Ildi nénivel, segítőkész volt és „mindent tudott”, a legjobb választás volt. Hamar versenyezni kezdtem, ahol kiderült, hogy ügyes vagyok. Fociztam és teniszeztem is akkoriban, azok is egészen jól mentek. Negyedikes koromra aztán egyre többet kellett mindenből gyakorolnom, így a focit és a teniszt abbahagytam, és a zongora mellett döntöttem.

Miben érezted leginkább előnyét annak, hogy a szüleid is zenészek?
Nagyon sokat segített a zenész környezet. Például mivel apa dobol, nekem is már korán jó lett a ritmusérzékem. Sok kezdő zongoristának nincs ritmusérzéke, ez probléma szokott lenni. Nálam ez nem volt gond. Anya meg kiskoromban folyamatosan ott ült velem gyakorlásnál, eljött velem az órákra, tanácsokat adott.

A Zeneakadémia előkészítőseként hogyan telnek a hétköznapjaid?
Magántanuló vagyok, otthon naponta kétszer két órát gyakorlok. Közte pedig az iskolai anyagot tanulom. Szerdán és csütörtökön van az órám az Akadémián, két tanárhoz járok, Eckhardt Gábor és Némethy Attila tanár urakhoz. Az órákat nagyon szeretem. Szerdán hajnalban feljövök Budapestre, délelőtt van egy órám, aztán gyakorolok. Éjszaka egy közeli diákotthonban alszom. Másnap reggel van még egy órám, majd pedig egy szolfézsom.

Balogh Ádám (fotó: Bublik Róbert)Magántanulóként nehéz lehet, hogy keveset találkozol kortársaiddal. Mesélték hozzád hasonló zenész, magántanuló fiatalok, hogy korábbi osztályukban kiutálták őket, talán féltékenyek voltak sikereikre. Neked mi a tapasztalatod? Hogyan tartod a kapcsolatot barátaiddal?
Nekem ezzel nincs gondom. Az osztályommal továbbra is tartom a kapcsolatot, attól függetlenül, hogy az iskolába nem járok be. Úgy érzem, szeretnek. A barátaimat rendszeresen áthívom magunkhoz, vagy én megyek hozzájuk. És szerencsére az utcában is van egy barátom még az oviból, akivel azóta is jóban vagyunk. A budapesti két nappal az baj, hogy itt nincs társaság. Az órákon egyedül vagyok, kivétel a szolfézs óra, de annak a végén mindenki elfut a következő órájára. Ez jövőre változni fog, mert kilencedikben már lesz zeneelmélet és zenetörténet tárgyunk is, így lehet, hogy fel kell költöznöm Pestre. Ennek nem örülök, mert szeretek Pécsett lakni. De jövőre talán már úgy érné meg, ha Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járnék közismereti órákra is.

Hogyan pihensz a gyakorlás, tanulás után?
Általában számítógépezek, vagy olvasok. Milyen könyveket olvasol? Szeretem a fantasy-t, és szépirodalomból is sokat olvastam. Bár egyre kevesebb időm van, mentségemre szóljon, hogy én olvasok a legtöbbet a barátaim között.

Vannak kedvenc zeneszerzőid?
Talán Chopin-t és Lisztet mondanám kedvencnek.

Könnyűzenét szoktál hallgatni?
Igen, szeretem a rock zenét, mostanában Green Day-t hallgatok.

Milyen fontos feladataid, céljaid vannak még erre az évre?
Egyelőre a legfontosabb, hogy sikeresen felkészüljek az előkészítősök májusi, év végi vizsgájára.

És mikor hallhatunk, láthatunk legközelebb koncerten?
Szeptember 1-én Pécsett a város napján a Pannon Filharmonikusokkal koncertezek. Ezen kívül szeretném, ha a korábbi évekhez hasonlóan idén is lenne közös koncertünk két fiatallal: Bali Dáviddal és Szokolay Ádámmal. Dáviddal egy zenetanárhoz jártunk korábban Pécsett, Ádámot pedig egy zongoraversenyen ismertem meg.