Lencsés Lajos

angolkürt

lencsés lajos

Januárban töltötte be 70. évét az oboaművész, akiben – mint tavaly egy beszélgetésben elmondta – mindmáig megmaradt a művészetek iránt nemcsak a fogékonyság, hanem az állandó éhség is. Eddigi életútja Dorogtól Stuttgartig ívelt, fő állomásait Budapest és Párizs jelentette, ahol felsőfokú oboatanulmányait végezte. Párizsban Étienne Baudo növendéke volt, s miután egy ösztöndíj jóvoltából részt vett Nizzában Pierre Pierlot nyári mesterkurzusán, külföldön próbált szerencsét. Manapság nem ritka az ilyesmi – annál feltűnőbb volt a ’60-as években! Marlban a FilharmoniaHungarica tagja lett, majd – miután 1968-ban megnyerte Genfben a nemzetközi versenyt – 1971-ben sikeresen pályázta meg a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának szóló oboista állását. Főállását tekintve tehát zenekari játékos volt, amellett azonban szívesen lépett fel (többnyire versenyművekben) szólistaként – s főként: gyakran vállalkozott hangfelvételek készítésére. Elismerésre méltó a diszkográfiája, félszázat meghaladó felvétel-számmal (természetesen játszott hangszere közeli rokonain: angolkürtön és oboa d’amorén is). Gyakran stuttgarti zenekarának szólistája, de készített felvételeket a Pforzheimi Kamarazenekarral csakúgy, mint a Berlini Rádió Szimfonikus zenekarával, s az utóbbi évtizedekben magyar együttesekkel is (Liszt Ferenc Kamarazenekar, Budapesti Vonósok).