Schumann | Esz-dúr variációk egy eredeti témára (Szellem-variációk)
Kurtág | Hommage à R. Sch.
Schumann | Adagio és allegro
Schumann | III. „Rajnai” szimfónia

közreműködik:
Balogh Ádám – zongora
Eckhardt Gábor – zongora
Madák Katalin – brácsa
Tószegi Bernát – klarinét
Tekula Endre – kürt
házigazda: Eckhardt Gábor

vezényel: Hámori Máté

 

Ahogy haladt az idő, egyre több komor szín jellemezte Schumann műveit – egy boldog családi élet ellenpontjaként mintha fokozatosan elmagányosodott volna soro­zatunk főszereplője, legalábbis műve­i­nek hangvétele sokszor ezt sugallja. Utol­só – még ép elmével befejezett – zon­goraműve sem véletlenül kapta a „Szel­lem-­va­ri­á­ciók” címet. Mégis, korunk egyik legérzékényebb komponistája, Kurtág György pont ennek a késői korszaknak egyik furcsa szerzeményéből, a zongo­rá­ra, brácsára és klarinétra írt „Mese el­beszélések”-ből merített ihletet Schumann szellemiségét megidéző művéhez. Hiába a sok furcsaság és befelé fordulás, szerzőnk talán legkiválóbb szimfóniája az utolsónak komponált „Rajnai”, amely azokat a hullámokat kelti életre hangjaival, melyek végigkísérték az életét.